Calendar

Az OVERLORD hadmûvelet elsõ napja: D- Day 1944 június 6. A szembenálló felek... A szövetségesek négy hadseregcsoport és három ejtõernyõs hadosztályt szándékoznak parta tenni Normandiában, Caen és Volognes között. Normadiát fõként a kedvezõ földrajzi jellemzõi alapján választották ki, emellett még az is mellette szólt, hogy beleesett az angol repülõterekrõl rajtoló vadászgépek hatótávolságába, és normandiai partszakaszt a németek másodlagosnak itélték az invázió valószinûségének szempontjából, ezért kevésbé erõsítették meg, mint a Calais- i partszakaszt. Az elõkészületek óriásiak: mintegy 3 000 000 ember várja Eisenhower tábornok parancsait, mérhetetlen mennyiségû katonai jármû és hadianyag áll a rendelkezésükre. A felszerelés talán legfontosabb részei a Mulberry harbors nevû acél- beton elemekbõl álló, gyárakban elõállitott kikötõk. A betonelemeket a part mellett elsüllyesztik, és acéllemezekkel kapcsolják össze, stabil mesterséges kikötõt teremtve ezzel. Minden partraszállás szempontjából kulcsfontosságú a kikötõk elfoglalása, de mivel ezek meg vannak erõsitve, a szövetséges hadvezetés ezek mellet a mesterségesen felépített monstrumok mellet döntött. A felépítésük az angol hadiipar legjelentõsebb erõfeszítései közé tartozik. Két darabot készítettek belõle, egyet az angol, egyet pedig az amerikai hadsereg számára. Az angolok ezen kívül még egy speciálisan módosított harckocsiszériát ( funnies ) is legyártottak, amelyek segitségével a gyalogság ellenséges tûzben el tudja távolítani a partot védõ akadályokat. Ezek a speciális harckocsik a 79. páncéloshadosztály kötelékébe tartoznak, a parancsnokuk Hobart tábornok, aki a páncélos hadviselés kiváló szakértõje. Az amerikai hadsereg inkább a kétéltû harckocsikat részesítette elõnyben, és ez a választás késõbb hibásnak bizonyult. Amerikai szállitóhajók az egyik normandiai hidfõben Jelentõs erõfeszítések történnek továbbá a német hírszerzés megtévesztésére, ami a partraszállás helyét és idejét illeti. Az angol és az amerikai elhárítás egy fiktív Calais- i, és egy norvégiai partraszállás szimulált elõkészületeivel sikeresen "átverte" a német kémeket, akik még a partraszállás elsõ napjaiban is azt hitték, hogy a normandiai invázió csak elterelõ hadmûvelet. A fraciaországi célpontok elleni légitámadások tervei szintén úgy vannak összeállitva, hogy ne árulják el a partraszállás helyét. A Szajna hidjainak tönkretétele azt a benyomást kelti a németekben, hogy a szövetségesek igy akarják lassitani a német erõk átirányitását Normandiából a Calais- i földnyelvre. A valóságban azonban ez fogja megakadályozni a németeket abban, hogy számottevõ erõt tudjanak Normandiába szállitani a partraszállás után. Szétlõtt német betonbunker A németeknek Nyugat- Európában ekkor mintegy 60 hadosztályuk van, ebbõl 11 páncélos. A gyalogoshadosztályok mintegy fele azonban nincs megfelelõ szállitójármûvekkel felszerelve, és azon kivül egyik hadosztály sincs teljesen feltöltve. Néhányat Oroszországból helyeztek át Franciaországba, hogy a katonák kipihenjék kissé az ottani harcok súlyos veszteségeit. A nyugat- európai német erõk fõparancsnoka von Rundstedt marsall, Franciaország északi részén elhelyezkedõ "B" hadseregcsoport parancsnoka Rommel marsall, a déli országrészben Blaskowitz tábornok parancsol. A német vezénylés azonban Hitler miatt zavarokkal küszködik, a Führer ugyanis - mint rendesen - részt követel a taktikai döntések meghozatalából is. Ehhez kapcsolódik még a bizonytalanség - a németek nincsenek tisztában sem az ellenséges fõcsapás helyével és irányával, sem azzal, hogy hogyan lehetne védekezni ellene. Rommel és Hitler meg vannak gyõzõdve róla, hogy a partraszállásra Normandiában kerül sor- a sivatag rókája nem kis figyelmet szentelt a normandia partszakasznak az atlanti fal épitésekor. Hitler viszont rögtön a partraszállás után, rá jellemzõ módon azonnal cselre gyanakszik. Rommel és von Rundstedt a tartalék páncéloshadosztályok felhasználásának módjában sem tud megegyezni. Rundstedt a régi módszer hive, amely szerint egy nagy központi tartalékegységet kell kialakitani, amit majd akkor lehet bevetni, amikor már ismert lesz az invázió súlypontja. Rommel ezzel szemben a tartalékok egyenletes partmenti elosztásának hive, meg van gyõzõdve ugyanis, hogy a szövetségesek légifölénye lehetetlenné tesz bármilyen nagyobb tartalékelõrevonést. Mindketten elõterjesztik a terveiket Hitlernél, a Führer pedig kompromisszumos döntést hoz, amivel mindkét stratégiai elképzelést megtorpedózza - felszabadit Rommel számára néhány páncéloshadosztályt a tartalékból, azonban csak feleannyit, mint amennyit Rommel szeretne. Ennek következtében von Rudstedt kezében sem marad elegendõ erõ, ráadásul Rundstedt ezt az erõt csak Hitler fõparancsnokságának engedélyével használhatja. A németeknek Normandiában hat gyalogoshadosztályuk van. A 322. és a 716. a tengerpart mellet vannak szétbontakoztatva, a 709. és a 711. egyes részeivel együtt. A balszárnyon a 91. hadosztály és egy ejtõernyõs ezred van tartalékban, a jobbszárnyon, Caen mellett a 21. páncéloshadosztály áll védelemben. A partmenti erõditések nem elég erõsek, de Rommel igyekszik mindent a part mentén összpontositani, amivel megállithatja az inváziót, a helyzetét azonban megnehezitik a szövetségesek bombázásai és légitámadásai. A német nyugati tengerészeti csoport parancsnoka, Krancke admirális szintén nincs könnyû helyzetben. A hajóit állandóan támadják a levegõbõl, sem a kikötõkben, sem a nyilt tengeren nincsenek biztonságban. Csak négy torpedóromboló és mintegy 200 kisebb hajó áll a rendelkezésére, ez szinte nevetséges a szövetséges hadiflottához hasonlitva. A német légierõnek sem könnyû: Speerle 3. légiflottája mintegy 200 repülõgéppel rendelkezik, a pilóták nagy része újonc. A Luftwaffe kötelékében szolgáló katonák - Göring utasitására - nem vehetnek részt még a védelmi állások épitésében sem. A légierõ hadosztályai nem tartoznak teljesen a német fõparancsnokság alá, és igy sem az OKW, sem Rommel nem vezényelheti õket. A légierõ gyengeségét bizonyitja az is, hogy az invázió elsõ napján mindössze 1 darab szövetséges repülõgépet lõttek le. A szövetségesek tengeri hadereje 2 csatahajóból, 2 monitorból, 23 cirkálóból, 105 torpedórombolóból és 1076 egyéb hajóból áll. Ehhez jön még 2700 teherhajó és 2500 partraszálló hajó. A légierõ 3500 nehézbombázó, 5500 vadászgép és 2400 szállitórepülõgép felett rendelkezik. E hatalmas túlerõ ellenére a partra szállitott katonaság száma alig haladja meg a normandiai németekét. Az elsõ hullámban három ejtõernyõs és öt gyalogoshadosztályt vetnek be, valamint néhány commandos és ranger- egységet. A brit és a kanadai szektorban még ezenfelül három páncélosdandárt is bevetnek. Röviddel éjfél után két amerikai ejtõernyõshadosztályt, a 101. és a 82. dobnak le a szövetségesek az UTAH partszakasz mögé. E partszakasz mögött a terep mocsaras, a 101. hadosztály feladata itt az utak biztositása. A 82. hadosztály némileg beljebb, keletebbre ér földet, és a Meredet folyó mindkét partján tisztogató akciókba kezd. Az ejtõernyõsök azonban szétszórt csoportokban érnek földet- a 101. hadosztály parancsnoka például az elsõ napon mindössze 1100 ember felett rendelkezik a teljes létszámot jelentõ 6600- ból. Hatalmas a kavarodás, és gyakran kerül sor olyan helyzetekre, hogy 50- 60 emberbõl álló csoportok egész zászlóaljakra méretezett feladatokat végrehajtására kényszerülnek. Ennek a káosznak azonban haszna is van a szövetségesekre nézve, ugyanis a németek soraiban is zavart kelt. Egy ilyen elszigetelt csoport meglepi és csetepatéban megöli a német 91. hadosztály parancsnokát, és igy ez a hadosztály, amelyet speciálisan az ellenséges légideszant likvidálására képeztek ki, parancsnok nélkül marad. Az ejtõernyõsök legnagyobb fegyverténye a St. Mére Eglise kisváros elfoglalása. A szövetségesek balszárnyán az angol 6. ejtõernyõs hadosztályt vetették be. Az angolok feladat az Orne folyó hidjainak birtokbavétele és Dives folyó hidjainak felrobbantása, hogy ezzel védve legyen a hadosztály szárnya. Az angol ejtõernyõsök sikeresen végrehajtják a feladataikat, és egészen addig tartják a poziciójukat, amig meg nem érkezik az erõsités a tengerpartról. Sikeresen feltartóztatják a német 21. páncéloshadosztály részeit is, és igy a német páncélosok nem tudnak az OMAHA parton partraszálló amerikaiak ellen vonulni. Az UTAH partszakasz Az itt támadó amerikai 7. harccsoport parancsnoka Collins tábornok. A partraszállást a 4. hadosztály hatja végre, Barton tábornok parancsnoksága alatt. Az amerikai kétéltû tankok a parthoz viszonylag közel vannak vizre bocsájtva, és igy nagy részük sértetlenül partot ér. A háborgó tenger miatt azonban az egész itteni partraszállás az UTAH partszakasz déli részére összpontosul. A német ellenállás gyenge, a partraszállitott egységek gyorsan nyomulnak elõre, a legnagyobb elõttük álló akadály a mocsaras, sáros terep. A nap folyamán mintegy 23 500 embert tesznek itt partra, a harcban elesettek száma kisebb mint 200. A 4. hadosztály tagjai sebesült társaikat segitik kijutni a partra Az OMAHA partszakasz Az OMAHA partszakaszt Gerow tábornok 5. harccsoportja, valamint Bradley tábornok 7. harccsoportja támadja. A tengerészeti erõk az 1. és a 29. hadosztály katonáit teszik partra. Az amerikai katonák elõtt álló terep meglehetõsen tagolt és nehéz, védekezõ harcokra alkalmas. Itt a támadás kezdettõl fogva nehezen rosszul haladt elõre. A 446 Liberator tipusu bombázóból, amelyeknek a német partmenti erõditéseket kellett bombázniuk, csak 329 tette tiszteletét, ráadásul a bombáikat nagyrészt mélyen a német állások mötött dobták le. A gyalogság és az utászok már a parttól 16 km- re beszálltak a partraszálló csónakokba, a kétéltû tankok pedig a parttól 6 km- re lettek vizre bocsájtva, és a hagy részük elsüllyedt. A partraszálló csónakokat kisérõ kisebb torpedórombolók nem tudnak hatásos, a partraszálló csónakokat elfedõ füstfüggönyt gerjeszteni, és a tüzérségi fedezetet adó cirkálók és rombolók ágyútüzének elhallgatása után a német oldal kemény választüzet nyit, és ez súlyos veszteségeket okoz az amerikaiaknak. Az elsõ amerikai támadóhullámok teljesen vissza vannak söpörve a tengerbe. Az utászok szintén nehéz helyzetben vannak, mert a partmenti mûszaki záróeszközök eltávolitása közben nem tudnak a speciálisan átalakitott utásztankok segitségére támaszkodni. A támadás megfeneklik a parton, de az újabb erõsitések beérkezésével sikerül az amerikaiaknak elõrenyomulniuk. A torpedórombolók a part közvetlen közelébõl lövik a német ellenállás fõ tûzfészkeit, de a nap végén a parton levõ 34 300 amerikai katonából egynek sem sikerült 2 km- nél mélyebben elõrenyomulniuk. A halottak száma eléri az ezret. Az OMAHA beach A GOLD partszakasz Ezt az Avromanches és La Riviére között elterülõ partszakaszt az 50. angol hadosztály és a 8. páncélosdandár katonái támadják. A partraszállást it valamivel késõbb hajtják végre, mint az Omaha- szakszon, igy itt nem lehet számolni a védekezõ fél meglepettségével. Avromanches, La Riviére és Le Hammel mûszaki zárással és betonerõdökkel vannak megerõsitve, és az erõdök nagy része károsodás nélkül vészelte át a szövetségesek bombázását. Az itt partraszáló angoloknak igy nagyon nehéz dolguk van, de Hobart tábornok tankjai segitségével sikerül megtisztitaniuk a partot, csak Le Hammel körzetében vannak súlyos veszteségeik. Az angolok elõrenyomulása viszonylag gyors, a 25 000 partratett katonából mintegy ötszázan haltak meg, ez a súlyos harcok harcokra való tekintettel nem olyan nagy veszteség. A JUNO partszakasz Ezen a szakaszon a 3. kanadai gyalogoshadosztály és a 2. kanadai páncélosdandár támad. A parancsnokuk Crocker tábornok ( ugyanaz, aki a Sword partszakaszon támadó egységeket is vezényli ). A kanadaiak rohama az elsõ perctõl kezdve sikeres, remekül használják kétéltû harckocsikat és a funnies tankokat is, amelyek jelentõs szerepet játszanak a német ellenállás felszámolásában. A kanadaiak gyorsan nyomulnak elõre, a támadás tempóját azonban lassitják a tengerparton kialakult közlekedési dugók. Ennek ellenére már az elsõ nap 21 400 katonát sikerül partra tenni. A SWORD partszakasz Az angol 3. gyalogoshadosztály és a 27. páncélosdandár területe. Az itteni partraszállásban részt vettek önálló tengerészgyalogos- egységek és különlegesen kiképzett commandos- rohamcsapatok is. A rohamot támogató hajók készek a tüzüket a Merville- i német ütegekre összpontositani, ugyanis ezek tüze komolyan veszélyeztethetné az angol támadás sikerét. A SWORD szakaszon a kétéltû harckocsik és a funnies speciális tankok nagy része sikeresen partot ért, és hatékonyan támogatta az angolokat a partszakasz megtisztitásában. Délelõtt 10 órára már kifüstölték a német tûzfészkeket, és a commandos rohamcsapatok mélyen benyomulnak a szárazföldre, hogy az Orny körzetében szorongatott szövetséges légideszant- egységek segitségére siessenek. Az angol gyalogság elõrenyomulását azonban fékezi a tengerparton kialakult forgalmi dugó, valamint a német 21. SS páncéloshadosztály ellentámadása is, amit ugyan sikerül visszaverni, de a német tankok áttörnek a JUNO és a SWORD szakaszok között, és kijutnak a tengerpartra. A német tankok alacsony száma miatt azonban ennek az áttörésnek semmi jelentõsége. Az angolok estig 28 500 embert tesznek itt partra, és szilárdan a kezükben tartják a hidfõt. Churchill tipusú angol tank Normandiában Az Overlord hadmûvelet elsõ napja a szövetségesek számára egyértelmûen sikerrel zárult. Csaknem 150 000 embert sikerült partra tenni, és a szövetséges légierõ sikeresen akadályozta a németeket abban, hogy Normandiába csoportositsák a haderejüket.